LEZAJLOTT A TURULVÖLGYE EZOTÉR FESZTIVÁL!

Kicsit fáradtan, de jó érzéssel ültem le a gép elé, hogy leírjam mi is történt ma. A reggel kicsit másképp kezdődött, mint a többi, már előbb felébredtem, mielőtt megszólalt volna az órám. Olyankor szokott ez előfordulni, mikor valami fontos dolog van készülőben. Ma van az első Turulvölgye Ezotér fesztivál. Hatalmas készülődés előzte meg, amiből én úgy vettem ki a részemet, hogy nagyon sok embernek továbbítottam a meghívót, és a weblapomra is feltettem a hírt. Visszajelzéseket nem kaptam, ezért fogalmam sem volt, hányan jönnek el. Már este összeszedtem, amit vinni akartam magammal, így nem maradt más teendőm, mint elindulni.

Amikor megérkeztem a Művelődési Házba, már rendezkedtek a jelenlévők, a kezdeti rend hamar felborult, asztaltologatások, és áthelyezések jelezték, hogy mindenkinek vannak saját elképzelései. Az asztalokon hófehér abroszok voltak, ami az egész teremnek egy tisztaság érzetet kölcsönzött. Én is kitaláltam, hogyan legyen az asztalom, leterítettem, rákerültek kedvenc kavicsaim, meggyújtottam a gyertyát, kitettem a színes képeimet is, aminek egyik kedvelt figurája az a vonalrajzos emberke lett, akire ha ránéztünk, már alá se kellett volna írnom, hogy stressz! Többen úgy ültek le hozzám, hogy rámutattak „na pont ilyen vagyok”.

A nap a megnyitóval kezdődött, Torma András elmondta, azért lett az „első” szó kihangsúlyozva, hogy mindenki értse belőle, ez a kezdet, ennek folytatása lesz! Olyan jó volt hallani. Ezután bemutatkozhattak azok a közösségek, akik szerették volna, hogy tudjon róluk mindenki. Én az újszülött Dialógusról meséltem pár szót, azt, hogy olyan ismereteket szeretnénk a képzésekkel átadni, ami az iskolákból kimaradt: az élet iskoláját alapítottam meg, amihez társakat hívtam, hogy minél több emberhez eljusson ez a tudás. A vendégek száma egyre nőtt.

Én elhatároztam, hogy majd bemegyek egyik másik előadásra, de ebből semmi sem lett. Az asztalomnál folyamatosan álltak az érdeklődők, és ez örömmel töltötte el a lelkemet. Ahogy körülnéztem szabad perceimben, (amik csak pillanatok voltak inkább), azt láttam, hogy mindenhol sorok kígyóznak. Ennyi kíváncsi embert régen láttam egyszerre: mindenki szerette volna tudni, ki ő, és mit tegyen a problémájával. Egyre többen érkeztek, igazán mozgalmas volt a tér.
Közben két teremben elindultak az előadások. A termek elnevezése tükrözte a helység energiáját: Hold és Napterem. Nem tudom kinek az ötlet volt, de nagyon tetszett!

A segítők mellett termékvásár is bővítette a nap kínálatát. Sokan voltunk, a kétszer ekkora hely is kevés lett volna.  Sokféle energia csapott össze. Volt, aki csak panaszkodni akart, sokan azonban már tudták, hogy saját életükért önmaguknak kell lépéseket tenni. Így vagy úgy, de elégedett arcokat láttam. Ezek a rendezvények mindig lehetőséget teremtenek arra, találkozzak azokkal, akik már régebben jártak nálam oldáson vagy valamilyen képzésen. Olyan jó velük újra pár szót váltani, hisz szeretem tudni, hogy alakul annak az élete, aki annak idején megtisztelt azzal, hogy hozzám fordult segítségért.

Csodálatos nap volt. Igaz, egyetlen előadást sem hallgathattam meg, de örömmel töltötte el a szívemet, hogy sok emberrel beszélgethettem. A dialógus, tette a dolgát: valóban egy magasabb szintre juttatott mindkettőnket. A kérdések, a válaszok, majd megint a kérdések és a válaszok, megoldásokat hoztak létre, zöld utat adtak megrekedt energiáknak. Sokan azt mondták, feltétlenül megkeresnek majd, ki tudja. Mindenki maga dönti el, mikor lép arra az útra, amin én tudom kísérni. Mindegy mikor érkezik, szeretettel várni fogom.
Több olyan embert ismerhettem meg a mai nap, akiknek eddig a nevét hallottam csak, jó volt, hogy most már arcot is tudok mellé tenni! Így teljes a kép.

Két alkalommal tombolahúzás is volt, sok nyereménnyel. Lelkesen várták a szelvény tulajdonosai, mikor húzzák ki a számukat… ott feszült a levegőben az a gyermeki izgatottság. Még mindig szeretünk játszani? Aztán nemsokára megérkeztek a sámán dobosok is.

Ami ma itt történt, azt vétek lenne nem folytatni. Olyan űrt töltött be, ami méltó a város megyeszékhely elnevezéséhez végre. Pontosan tudjuk, hogy az élethez nélkülözhetetlen információk áradása ITT ÉS MA nagyon intenzív volt, és teljesen nyilvánvalóan megmutatta magát az a vágy, hogy mekkora szükség van rá!

Köszönjük Rozika, nem kis munka volt, de azt gondolom, ma már nyugodtan hajthatod álomra a fejedet, minden a helyén volt! Köszönjük a szervezésben résztvevőknek is, akik folyamatosan ott voltak, és lépten-nyomon hozták a szendvicset, a sütiket, a kávét, hogy úgy éreztük otthon vagyunk. Ennek a kezdeményezésnek folytatás kell! Várjuk, hogy mikor mehetünk újra! Itt és most megköszönöm a mai napot mindenkinek: annak, aki szervezte, és annak is, aki eljött és megtisztelt bennünket érdeklődésével!
Bánfi Andi

2011. szeptember 10.